Ad astra per asperas. - Tövises az út a csillagokig.

Amikor nincs mit írnom a blogban mindig rosszul érzem magam, mintha elhanyagolnám ezt az egész ékszer dolgot. Bűntudatom van miatta, pedig nem kellene. Amiatt, hogy Angliában dolgozom nehéz haladni az ékszerkészítéssel, de talán így majd türelmesebb leszek minden mással is. Ez a második olyan dolog az életemben ami mellett igazán ki akarok tartani, és nem akarom feladni.

Szerencsére a munkám mellett volt elég időm utána nézni dolgoknak és úgy néz ki, hogy ezen a héten minden eszközöm meg lesz arra, hogy elkezdhessem végre a műgyanta ékszerek készítését. A fejem tele van ötletekkel, már alig bírom kivárni, hogy végre alkothassak. A tengernyi szabadidőnek hála Magyarországon is megtaláltam az alapanyagot és már meg is rendeltem. Nem sajnálom az energiát és a pénzt (persze csak ésszel) beleölni, mert érzem, hogy jó az amit és ahogyan csinálok, van értelme. Lesz értelme.

Viszont nem csak türelmet tanultam az utóbbi hetekben, hanem azt is, hogy jobb elengedni dolgokat és nem rágörcsölni. Ha nem izgulok és vágyom annyira, hogy szomorkodjam is miatta, akkor minden alakul magától. Nagyon pozitív dolgok történtek velem az elmúlt hetekben amiért nagyon hálás vagyok. Remélem ennek egy darabig nem lesz vége, mert már igen csak rám fért, hogy valami pozitív is történjen velem.

Remélem ti, akik olvassátok a blogomat időről időre, ti is ki vagytok békülve vagy kezdtek kibékülni az életetekkel.

Szép napot mindenkinek!
XOXO

U.i.: Nem soká jelentkezem, akkor már a műgyantával:).

A műgyanta öntés mestersége

Tudom, hogy mostanában eléggé elhanyagoltam a blogot, de nem tétlenkedtem ez idő alatt sem.
Nemrég végre részt vehettem Londonban egy neves iskola két napos tanfolyamán, ahol a műgyanta öntés mesterségét tanulhattuk meg. 

Azt kell mondjam, hogy nem volt olyan egyszerű mint azt én gondoltam. Én azt gondolom magamról, hogy nagyon jó a kézügyességem, de ez az anyag be kell valljam, hogy kifogott rajtam. Nem mondanám, hogy csalódtam magamban, de meglepett az, hogy gyakorlatilag semmi sem úgy sikerült a tanfolyam alatt ahogy azt én szerettem volna. Persze akkor ott nagyon elkeseredtem, de pár nappal később, miután órák hosszú sora alatt végig gondoltam újra meg újra a tanfolyamon történteket, be kellett látnom, hogy jobb dolog nem is történhetett volna velem a tanfolyamon, mint, hogy elkövetem az össze lehetséges hibát. Az oktató persze minden hibának tudta az okát, azt, hogy utólag ki lehet e küszöbölni, és ha igen akkor milyen trükkel/módszerrel. (Na persze néhány hiba a végére inkább előnnyé vált és szuper dolog lett belőle, mint a bor és pezsgő esete.)

Ezt követően tényleg rengeteget gondolkodtam azon, hogy most akkor a megszerzett tudással hogyan tovább. Még most is nap mint nap töröm a fejem az újabbnál újabb ötleteken és azon, hogy hogyan is fogom megvalósítani azokat. Még nagyon gyerekcipőben jár a dolog, hiszen be kell szereznem az alapanyagokat, amit kicsit sem mondanék egyszerű feladatnak, mivel hogy hogy nem, a legtöbb anyagot amire szükségem van a munkához, senki sem forgalmazza Magyarországon, és még az sem biztos, hogy külföldről hajlandóak lesznek e nekem elpostázni.

Azért megmutatom nektek azt a pár dolgot amit sikerült összehoznom a tanfolyam alatt. Annyira azért nem lettek szerintem rosszak, sőt egyet már nem is tudtam rendesen megfotózni, mert az egyik kedves angol barátnőm akivel összefutottam Londonban, azonnal le is csapott rá. :D Ezt azért úgy veszem, hogy valamit mégis csak jól csináltam.

 

Ezek a medálok amelyek hellyel-közzel sikerültek, de nem az ehhez hasonló medálok lesznek a fő elemei a kollekciónak, mert ennél én komolyabb, komplikáltabb ékszereket fogok készíteni. Persze ezeknek a kis medáloknak is megvan a maga romantikája, és nem fogom őket teljesen elhagyni, de nagyobb terveim vannak ennél.

Úgyhogy részemről, most "fingers crossed" és várom, hogy kiderüljön tudok e alapanyagot importálni. :)

Szorítsatok nekem ti is, ha ráértek! ;-)

XOXO